Szeparációs szorongás

A gyermek az élet első hónapjaiban és éveiben hatalmas fejlődésen megy keresztül, mind fizikailag, mind lelkileg, és az egyik ilyen időszak, amelyen minden gyermek átesik, az úgynevezett szeparációs szorongás. Ez a szülők számára nagyon kimerítő időszak lehet, különösen, ha a gyermek eddig minden gond nélkül töltött időt a gondozó személyen kívül mással is (általában az anyukával), ugyanakkor ez a gyermek fejlődésének fontos része, és ahol csak lehet, igyekeznünk kell alkalmazkodni hozzá. Mi a szeparációs szorongás, mikor jelentkezik, és hogyan lehet leküzdeni?

Mi a szeparációs szorongás

Amint a gondozó személy eltűnik a gyermek látóteréből (akár otthonon kívülre, akár csak egy másik szobába megy), a gyermek azt gondolja, hogy soha többé nem fogja látni, és szorongani kezd. Ugyanakkor a gyermek szeretné felfedezni a környezetét (egyre mozgékonyabb, általában már négykézláb mászik), de ehhez el kellene távolodnia az anyukájától, így belső konfliktusba kerül. A szeparációs szorongás az egészséges fejlődés és az anya és a gyermek közötti erős kötődés kialakulásának jele. Ez azonban egy megterhelő időszak, amelyet nem szabad alábecsülni. 

Mikor jelentkezik a szeparációs szorongás

6 hónapos kortól a gyermek megkülönbözteti az ismerős és az ismeretlen arcokat, és a gondozó személyhez kötődik (legtöbbször az anyához). Ezt követően a 7. és 8. hónap között jelentkezik a szeparációs szorongás, amely kisebb-nagyobb mértékben egészen a gyermek 3 éves koráig is fennmaradhat, vagy hullámokban térhet vissza. Megjelenhet akár csak 18 hónapos kor körül, illetve 2–2,5 éves korban is. Előfordulhat egy nagyobb stresszes helyzet után is, például bölcsődébe/csoportba szoktatás, testvér születése vagy új lakásba/házba költözés után. Nem ritka az sem, hogy a szeparációs szorongás az óvodába vagy iskolába kerülés után is fennmarad.

A szeparációs szorongás jelei

Nem csak a sírás jelzi, hogy a gyermek szeparációs szorongáson megy keresztül. Lehetséges tünetek:

• hisztérikus sírás az anya távozásakor,
• félelem az idegenektől,
• képtelenség elaludni az anyuka nélkül,
• gyakori éjszakai ébredés vagy rémálmok,
• bevizelés,
• félelem a sötéttől,
• dühroham,
• étvágytalanság,
• a gyermek állandóan ölben akar lenni, és az anya mögé bújik.

Hogyan lehet leküzdeni a szeparációs szorongást 

Időt, szeretetet, megértést és mindenekelőtt testi közelséget kell adni a gyermeknek, hogy a szorongás enyhüljön és fokozatosan megszűnjön. 

• Fokozatosan érdemes gyakorolni az elválást, például rövid időre a nagymamára bízni a gyermeket; kezdetben akár fél óra is elegendő.
• Bújócskázni – például eltakarni az arcot a kézzel, majd kikukucskálni.
• Mindig el kell búcsúzni a gyermektől, és el kell mondani neki, hová megyünk és mikor jövünk vissza, majd ezt be is kell tartani.
• Kialakítani egy elindulási rituálét a gyermekkel.
• A gyermeknek olyan helyen kell átélnie az elválást, amit ismer, és ahol biztonságban érzi magát.
• Nem szabad magára hagyni a gyermeket, ha beteg vagy éhes.
• Sokat kell emberek közé vinni a gyermeket, hogy tudja: más idegen emberek is léteznek, és nem kell tőlük félnie.  
• Nem szabad siettetni a gyermeket, mindenkinek más hosszú idő kell a változáshoz.
• Fontos, hogy a szülő is készen álljon az elválásra. A gyerekek megérzik a bizonytalanságot, és azonnal reagálnak rá. 

Néhány szülő rendkívül erős szeparációs szorongást tapasztal, mások egyáltalán nem. Ez nagyban függ a gyermek temperamentumától és a gondozó személyhez fűződő kötődésétől, ezért ebben nem lehet a gyerekeket összehasonlítani. Nagyon fontos, hogy a gyermeket ne szidjuk a viselkedése miatt, ne hagyjuk egyedül kisírni magát, hanem támogassuk, és adjunk neki elég időt, hogy úgy élje meg a szeparációs szorongást, ahogyan arra szüksége van. 

A mai tájékozottságnak köszönhetően ez az időszak irreális elvárások nélkül, viszonylag nyugodtan átvészelhető. Ha mégis inkább viharos és fizikailag kimerítő lenne, tudja, hogy néhány hónap múlva már szeretettel fog visszaemlékezni arra, milyen pici volt a gyermek, milyen ragaszkodóan simult Önre, és mennyire csak időre és az Ön ölelésére volt szüksége.