Miért ne ültessük a gyerekeket a tévé elé

A televízió kétségkívül a modern kor egyik eszköze, amely szinte minden háztartásban megtalálható. Néhánynál a televíziónak még külön kis helye is van minden szobában. Mégis egyre több olyan háztartás van, ahol televíziót már nem találunk, ezzel szemben a notebook, a tablet, a mobiltelefon vagy az asztali számítógép használata a mindennapok része. Igen, ilyen kor ez: a képernyők kora. Sokan a televízió mellett nőttek fel mesék és esti meseműsorok nézésével, ugyanakkor sok szabadidős lehetőségünk is volt odakint. Ma más a helyzet: a képernyők hordozhatók, így akár kint is bele lehet merülni beléjük. Hogyan előzhetjük meg ezt? Mire tanítsuk a gyerekeket a képernyőnézés helyett? Miért ne ültessük őket a tévé elé?

Miért árt a televízió és az összes képernyő

Csecsemők és totyogók

A kisbabáknál, egyéves korig, a televízió valóban felesleges. Ha csak egy kis időre szeretné lefoglalni a gyermekét, hogy el tudjon menni a mosdóba, zuhanyozni vagy elmosogatni. Akkor a csecsemőjének jobb lesz, ha a hintaszékbe ülteti vagy egy takaróra fekteti, és magával viszi a helyiségbe, hogy lássa önt, és figyelhesse, hogyan működik ez a világ. A babának ez hasznosabb lesz, és továbbra is közel lesz önhöz. 

A két év alatti gyerekeknek ideális esetben egyáltalán nem lenne szabad tévét nézniük, mert még nem tudják összekapcsolni a képet a hanggal. A hang a televízióban később érkezik, mint a kép, amit egy felnőtt nem érzékel, de a gyerek igen. Ráadásul az ilyen kicsi gyerekeknek még nincs kritikai gondolkodásuk, és a mesékben sem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól (pl. Tom és Jerry vagy Mása és a medve). Az erőszakot ezért természetesnek veszik, és így később üthetnek más gyerekeket.

Mit is szépítsük, a totyogóknál a képernyők segíthetnek a nehezebb helyzetekben, például fogmosásnál (a gyerek jobban együttműködik), autózás közben (ha különben sírna), amikor a gyerek beteg vagy fáj a foga (segít elterelni a figyelmét a fájdalomról). Természetesen nem hagyjuk, hogy a gyerek egész nap a képernyőket nézze. Ha azonban pár percre segítségül hívjuk, és közben például dalokat, ismeretterjesztő meséket vagy idegen nyelvű mesét játszunk neki, az akár hasznos is lehet. 

Passzív tevékenység, függőség és figyelemzavar

A képernyők problémája a mi passzivitásunk. A kisgyerekek minden nap fejlődnek, folyamatosan új dolgokat tanulnak, mindent utánozni akarnak tőlünk, és felfedezni a világot; egyszerűen kíváncsiak a természetüknél fogva, és éppen a tévé vagy a mobilon nézett videó elveszi tőlük a tanulási kedvet. Hirtelen semmit sem kell tenniük, csak nézik a képernyőt. Még mozogniuk sem kell, ami később elhízáshoz vezethet. Ez pedig később képernyőfüggőségbe is torkollhat, és a gyerekeket nagyon nehéz erről leszoktatni. Ráadásul, ha a képernyőnézés nagyon korán elkezdődik, és a használat időtartamát semmilyen módon nem korlátozzák, annak negatív hatása lehet az agy fejlődésére. Sőt, ez akár figyelemzavarhoz is vezethet a gyerekeknél. 

Minták szerinti tanulás

Úgy szokták mondani, hogy a három év alatti gyerekek mindent magukba szívnak, mint a szivacs, és ez teljesen igaz. Nagyon gyorsan tanulnak, bármit, amit látnak vagy hallanak, azonnal megjegyzik, és a jövőben képesek felhasználni, még akkor is, amikor a legkevésbé számítanánk rá. A televízióval az a gond, hogy a gyerekek mintákat vesznek át belőle. Ez azt jelenti, hogy különféle gesztusokat, szavakat, kifejezéseket, de viselkedésformákat is megtanulnak abból, amit látnak. Hiányzik azonban egy másik személlyel való interakció, és a beszédfejlődésben is probléma adódhat.

Elalvási nehézségek

A kék fényről egyre gyakrabban beszélnek az elalvási problémákkal összefüggésben. A képernyőkből sugárzó fény ugyanis a szemen keresztül azt üzeni az agynak, hogy nappal van, így a szervezet természetes módon nem készül fel az alvásra. Ezért aztán nagyon nehéz lehet elaltatni akár a kisgyereket, akár az iskoláskorú gyereket, és sok felnőttnek is gondot okoz ez. 

Alvás előtt ezért a gyerekeknek egyáltalán nem szabadna képernyőt nézniük, vagy használni kell egy szűrőt, amely pirosra színezi a képernyőt, és így megszünteti a kék fényt, amely a zavaró tényező. Léteznek piros kékfény-szűrős szemüvegek is, amelyeket aztán az idősebb gyerekek és a felnőttek is használhatnak. 

Televízió világnapja

November 21-én világszerte a Televízió világnapját ünneplik. Ez a nap J. L. Baird tiszteletére jött létre, aki feltalálta a kép továbbítását a képernyőkre. Nálunk a televíziót először 1953-ban kapcsolták be. Ahogy mondani szokás: jó szolgáló, de rossz gazda. A túl sok minden árt, és ez a gyerekeknél kétszeresen igaz. Arra szeretnénk biztatni önöket, hogy ezt a napot fordítva ünnepeljék, vagyis televízió nélkül, és ideális esetben bármilyen képernyő nélkül. Megpróbálják velünk együtt?

Hogyan kössük le a gyerekeket képernyők nélkül

Közös séta

Menjenek ki a friss levegőre, és tegyenek valamilyen kirándulást. Így kifárasztják a gyerekeket, és közben rengeteg szórakozásban is részük lesz. Nem kell konkrét cél sem: a gyerekeknek útközben különféle feladatokat is adhattok, ezzel motiválva őket a sétára, amelyet gyakran szabotálnak.

Társasjátékok

A társasjátékokkal a gyerekek elsajátítják a tervezést, és megtanulják vállalni a felelősséget a döntéseikért. A játékba aztán az egész család bekapcsolódhat, és rengeteget lehet nevetni.

Könyvek olvasása

Olvassanak fel a gyerekeknek könyvet, ez fejleszti a későbbi tanulási képességüket. Így jobb olvasókká és beszélőkké válnak. A kisebb gyerekekkel a könyvek képeit is nézegethetik, a nagyobbakat pedig az Albi toll és a könyvek is lekötik. Esetleg közösen is kitalálhatnak egy történetet. A fantáziának semmi sem szab határt. 

Közös főzés és sütés

Főzzenek együtt vasárnapi ebédet, vagy süssenek például kuglófot. A főzés fejleszti a gyerekek kreativitását, növeli a figyelmet és a koncentrációt, és mindenekelőtt a finommotorikát fejleszti. Már a totyogók is segíthetnek a konyhában; ehhez elég egy tanulótorony, hogy elérjék a konyhapultot, és megbízhatjuk őket például keveréssel.

Fotók nézegetése

Ha van otthon egy kisbaba, és az idősebb gyerek gyakran féltékeny rá, akkor segíthet egy fotóalbum vagy fotókönyv készítése, amelyben az idősebb gyerek fotói már a születésétől kezdve benne vannak. Megmutathatják neki, hogy ő is ilyen pici volt, és hogy mindent együtt csináltak, hogyan gondoskodtak róla, hogy tudja: régebben minden figyelem rá is irányult. 

Ha csak egy gyerekük van, vagy a testvérek nem féltékenyek egymásra, akkor a fotók nézegetésével mindig le tudják kötni és szórakoztatni a gyerekeket. 

Nem csak rossz

Nem mondjuk, hogy a képernyők az ördögtől valók, és azonnal meg kell szabadulnunk tőlük. Digitális korban élünk, és egyszerűen hozzátartozik ehhez a televízió, a mobiltelefon, a tablet és a számítógép. Inkább a képernyő előtt töltött időt kellene korlátoznunk, és arra törekednünk, hogy a gyerekeket elsősorban mozgással vagy olyan tevékenységekkel kössük le, amelyek során fejlesztik a mozgásos készségeiket (Hogyan fejleszthető a nagymozgás, Hogyan fejleszthető a finommotorika). És ha használjuk is a képernyőt, akkor inkább ismeretterjesztő jellegű videókat válasszunk.

Javasoljuk, hogy a gyerekekkel együtt állítsanak fel világos szabályokat, amelyek érvényesek lesznek a televízió és a többi képernyő nézésére, és amelyeket be is tartanak. A három évnél idősebb gyerekeknél közösen kössenek megállapodásokat, így könnyebb lesz mindenben megegyezni. 

Legfőképpen pedig ne okoljanak magukat semmiért: minden helyzetben a legjobbat tesszük, amit tudunk, és ha egyedül vagyunk a gyerekekkel, akkor egy fárasztó nap után a televízió akár fel is szabadíthat minket. Inkább próbálják meg átgondolni, hogyan lehet ezt hosszú távon jól csinálni. Állítsanak fel szabályokat, és adjanak így a gyerekeknek határokat, amelyek fontosak önöknek és nekik is. 

Bízunk benne, hogy a televíziótól (képernyőktől) mentes napot élvezni fogják, és ha épp november 21-én nem sikerül, próbálják meg egy másik napon.