Miért nem akar a gyermek kiságyban aludni

A gyermekek altatása sok szülő számára nagy téma. Vannak gyerekek, akiket elég betenni a kiságyba, bekapcsolni a fejük fölött egy dallamokkal játszó forgót, cumit adni a szájukba, kimenni, és már el is alszanak maguktól. Sokkal több azonban az olyan gyerek, akiknél ez másképp van: tovább tart, több testi közelségre van szükségük, és egyszerűen nem barátkoznak meg a kisággyal. Mik az okai annak, hogy a gyerekek nem akarnak a kiságyban aludni, és mit lehet tenni ellene?

Lehetséges okok és megoldásuk

• Reflux - a refluxos babák inkább függőleges helyzetben alszanak, amikor a szülő a vállán tartja őket, és amint beteszi őket a kiságyba, rögtön felébrednek. Sajnos ez a testhelyzet refluxot vált ki náluk, ami kellemetlen számukra. Nappal ezt hordozókendőben vagy hordozóban való viseléssel lehet megoldani. Az éjszakai alváshoz segíthet a kiságy dőlésszögének módosítása úgy, hogy a fejecske magasabban legyen, mint a lábak. De nem túlzottan, hogy a baba ne csússzon le a kiságyban. A matracot könyvekkel vagy speciális ékkel lehet alátámasztani.
• Nyaki gerincprobléma - a szülés során blokk alakulhatott ki a nyaki gerincen, és a babák ezért nehezen fekszenek nyugodtan a hátukon; legszívesebben a szülő karjában vagy kendőben/hordozóban vannak. Ebben az esetben ideális felkeresni egy fizioterapeutát vagy osteodynamikával foglalkozó szakembert, esetleg craniosacralis terápiát, és megszüntetni a blokkot. 
• Szeparációs szorongás - a 8-12 hónapos gyerekeknél úgynevezett szeparációs szorongás jelentkezik, amikor nem tudják jól kezelni az anyától való elszakadást, akár nappal ébren vannak, akár esti elalvásnál. A szeparációs szorongás később is megjelenhet, 1,5-2,5 éves korban. Ebben az időszakban csak rövid elválásokat lehet próbálni és gyakorolni, amelyek során a gyermek tudja, hogy vissza fogtok jönni (kimenés a WC-re, a szomszédos szobába, bújócska stb.). Alváshoz érdemes a gyermek mellett maradni, amíg el nem alszik; altathatjátok nagy ágyban, majd áttehetitek, vagy ideiglenesen magatok mellé vehetitek az ágyba, és aludhattok együtt. 
• A kiságyhoz kapcsolódó negatív érzelmek - a gyermek éjszaka például éjjeli rémálmok miatt felébredhet, vagy rossz álmai lehetnek, és nem biztos, hogy kellemes számára egyedül a kiságyban lenni. Erre biztosan segíthet a közös alvás, akár nagy ágyban, akár a kiságy oldal nélkül a nagy ágyhoz tolva.
• Növekvő fogacskák - a gyerekeknek kényelmesebb függőleges helyzetben aludni, mert így kevésbé fájnak a fogacskáik. Fogzás idején a gyerekek legszívesebben ölben, a vállon pihentetett fejjel, kendőben vagy hordozóban alszanak el. Fogzásra kipróbálhattok különféle géleket vagy homeopátiás szereket, ínymasszázst, hűtött rágókákat, gyakoribb szoptatást. Az éjszakai alváshoz segíthet a közös alvás, ami gyorsabb elalvást eredményez, még akkor is, ha a gyermek gyakrabban felébred. 

Közös alvás

Ha a gyermeket nem kínozza valamilyen fizikai probléma, ami miatt nem akar a kiságyba kerülni, akkor mindenki számára a legjobb megoldás a közös alvás. Ez a legtermészetesebb dolog, amit mi, egyedüli emlősökként, elutasítunk. 

Sok szülő fél attól, hogy ráfekszik a gyermekére, de a szülői ösztönök miatt ez nem fog megtörténni. Lehet, hogy az első néhány éjszaka nem lesz teljesen kényelmes az alvás, mert még keresni fogjátok a megfelelő alvópózt, de meglátjátok, hogy együtt menni fog. 

A közös alvásnak sok előnye van, például kényelmesebb éjszakai szoptatás, a gyermek ráhangolódik az anya légzésére, és nem felejti el venni a levegőt (SIDS-megelőzés), az anya többnyire nem ébred fel teljesen, így pihentetőbb az alvása. 

Ha vonz a közös alvás, szerezzetek be egy nagyobb ágyat, hogy mindenki elférjen benne, és szereljetek rá ágyrácsot/ágyvédőt, aminek köszönhetően a gyermek biztonságban lesz, ti pedig nyugodtan aludhattok. Esetleg húzzátok a kiságyat oldalfal nélkül a saját ágyatok mellé, és amikor a gyermeknek szüksége van rátok, gond nélkül és gyorsan oda tud hozzátok kerülni.

Ha nem szeretnétek együtt aludni egy ágyban

Néhány szülő nem rajong a közös alvásért, könnyen alszik, és szüksége van a saját terére, fél attól, hogy a gyereket később már nem tudja kivenni az ágyból (paradox módon aztán a nagyobb gyerekek mennek be a szülők ágyába, mert hiányzik nekik a közelség) stb. Mit próbálhattok ki tehát:

• Nappal is tegyétek a gyermeket a kiságyba aludni, hogy ott játsszon, és biztonságban érezze magát benne.
• A kiságy legyen a hálószobában vagy oldalfal nélkül a franciaágyhoz tolva, hogy a gyermek ne érezze magát egyedül. Ez ugyan közös alvás, de nem zavarja a franciaágy terét. 
• Nagyobb gyerekeknek már vehetek egy nagyobb ágyat, és odatolhatjátok a franciaágyhoz, vagy egy kicsit távolabb hagyhatjátok, hogy a szülő és a gyermek elérjék egymást, és szükség esetén kézen foghassák egymást. 

A legfontosabb, hogy a váltást fokozatosan próbáljátok, ne erőltessétek, és ha nem megy, akkor egyszerűen fogadjátok el, mert sokszor ez segít a legtöbbet, és a változások maguktól elkezdenek megtörténni. A gyerekek ugyanis megérzik, hogy a szülők feszültek, idegesek, és nem akarják őket elengedni maguktól. 

Élvezzétek a közös pillanatokat; bár úgy tűnhet, hogy soha nem ér véget, higgyétek el, hogy minden gyermek eljut az önállósodásig, és a közös elalvásra, valamint az ágyban való összebújásra szeretettel fogtok visszaemlékezni.