Az állástól az első lépésekig Edita Knotkovával

Az epizód utolsó részében arról beszélgettünk, milyen megterhelő dolgokat kell a babánknak - aki mára már totyogó - teljesítenie a harmadik trimenon során. Ebben a korban már minden gyermek fejlődési tempója elég egyéni. A térben való mozgás és a függőleges testhelyzet ugyanis nagyban függ magának a gyermeknek a természetétől is.

Az általunk követett minta-babánk tehát ideális esetben tíz hónapos. Tud négykézláb mászni, ülni dőlt és szabad ülésben is, valamint odamászni valamilyen kis asztalkához vagy akadályhoz, amelyre ráteszi a kezét, és felhúzza magát állásba. Fokozatosan megtanul nemcsak állni, hanem a testsúlyát az egyik lábáról a másikra áthelyezni, és a bútorok mentén oldalazni. A bútorok mentén haladás fázisa a babánk számára nagyon fontos, mindkét irányba el kell tudnia menni. Ez a későbbi egyensúlyi és balanszfunkciók alapja. Ha a gyermeked csak a bútorok mentén közlekedik, és sehogy sem akar elindulni a térbe, ne keseredj el. A bútorok mentén való haladás átlagos időtartama körülbelül négy hónap, és egyénenként eltérhet. A kisgyermeket nem vezetjük a kezénél fogva, még akkor sem, ha ő maga kéri ezt. Ha valahová el kell jutnia, számára előnyösebb, ha állásból visszatér négykézlábra, odamászik, ahová szükséges, és ott ismét feláll. Mindkét kéznél fogva vagy egy kéznél fogva vezetni megváltoztatja a gyermek súlypontját. Arra ösztönzi, hogy inkább lábujjhegyen járjon, előretolt hassal, jobban homorító háttal. Később ez a testtartás nem kevés problémához vezethet, például térd- vagy hátproblémákhoz. Az egyik kéznél fogva vezetés pedig az aszimmetriát erősíti a gyermekben.

Próbáljátok meg a gyermeket ne túlzottan óvni és megfogni. Meg kell tanulnia biztonságosan esni, és általában a gyermek testmagasságát tekintik a biztonságos esési magasságnak. A gyermekkel gyakorolhatjátok a kézre esést, hogy egyedül is meg tudja menteni magát. Ha a gyermeked hátrafelé esik a fejére, akkor keressetek fel egy gyógytornászt - biztosan kideríti, miért történik ez vele. Az a gyermek, akit a szülei túlságosan védenek, nem kap motivációt arra, hogy maga tanuljon meg egy biztonságos esési stratégiát. Ugyanígy fölöslegesek és potenciálisan veszélyesek a különféle puha sisakok és hátihátizsákok is. A gyermek így nem fog félni attól, hogy a fejére essen, és ezzel a segédeszközzel a sérülés kockázata viszonylag megnő.

Az első cipők szintén nagy téma. A gyermek lábfeje még mindig fejlődik, és azon túl, hogy járásra szolgál, számára nagyon fontos szenzoros szerv is. A gyermek a lábfejével érzékeli, milyen felület van a talpa alatt, és közben azt is tanulja, hogy ne csak a bokáját, hanem az egész testét stabilizálja. Az ember testtartása más, ha a tengerparton megy, és megint más, ha köveken jár. És mindezt az idegrendszernek is meg kell tanulnia. Általánosságban elmondható, hogy az egészséges kis láb számára az első cipő akkor megfelelő, ha védi a talpat, de nem korlátozza. A lehető legpuhábbnak és elég tágasnak kell lennie. Ha szerencsétek van, és a gyermek nyáron kezd el járni, próbáljátok minél többször mezítláb hagyni. Ha a lábfej védelmére van szükség, bőrcipő vagy softshell papucs is elég. A gyermeknek addig nem kellene cipőre szüksége lennie, amíg nem válik gyakorlott járóvá - vagyis fél év biztos járás után. A rosszul megválasztott cipő nemcsak a járásmintát befolyásolhatja, hanem botladozáshoz és gyakoribb esésekhez is vezethet. Nagyon hasznos az éretlen lábfej különféle felületekkel való stimulálása, valamint egyszerű akadálypályák építése a gyermekeknek. Bent a házban jól jönnek a szenzomotoros padlók és szőnyegek, mászókák és Pikler-háromszög típusú deszkák. Kint számunkra az egész világ játszótér. Más ingert ad a talpnak a járda széle, mást a kavics, és megint mást a sár. És mindezt a lábnak fel kell ismernie, és ennek megfelelően meg kell tanulnia reagálni.

A gyermekemnek görbe a bokája, a sarka vagy a térde - mit tegyek?

Bizonyos enyhe sarokvalgizmus kisgyermekeknél normális, és nem kell vele foglalkozni - idővel magától rendeződik. Általában az éretlen járás során számos apró tökéletlenséggel találkozunk, amelyek felkelthetik a figyelmünket. Leggyakrabban befelé dőlő bokával, lábujjhegyen járással, X- vagy O-lábakkal találkozunk. Ha mindez éretlen járás része, és a gyermeknek nincs más mozgásszervi problémája, adhatunk neki időt, hogy a járása kiforrja magát. Ha a probléma a járás kezdetétől számított fél év után is fennáll, vagy nem vagyunk biztosak abban, hogy a gyermekünk járása még a normál tartományon belül van-e, egy megelőző gyógytornászi vizittel semmit sem veszítünk.