Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket az önállóságra az óvodakezdéskor

A cikk szerzője: Iveta Bartošová

A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak, és születésüktől kezdve vágynak arra, hogy új dolgokat tanuljanak. Ahogy nőnek, fokozatosan megtanulják uralni a testüket, először a nagy mozgásokat (járás, szökdelés, biciklizés stb.), később pedig a finommotorikát (matricák ragasztása, papír vágása, cipőfűző megkötése stb.). Jó, ha az óvodakezdés előtt önállóak a saját kiszolgálásukban, vagyis az öltözködésben, kézmosásban, WC vagy bilihasználatban, pohárból/üvegpohárból ivásban és az evőeszközök használatában, hogy egyedül is tudjanak enni. Hogyan lehet tehát elérni, hogy a gyerek önállóbb legyen?

Előkészített környezet

Az ideális előfeltétel az úgynevezett előkészített környezet. Ez a fogalom a Montessori-pedagógiából származik, és azt jelenti, hogy a környezet, amelyben a gyerek mozog (leggyakrabban az otthon), úgy van számára kialakítva, hogy különféle teendőket önállóan is el tudjon végezni. Például kezet mosni (van fellépője a mosdónál), kivenni a ruháját a szekrényből (olyan magasan van, hogy eléri), fel tudja akasztani a kabátját a fogasra, mert az is olyan magasan van, hogy eléri stb. Ilyen környezetben a gyerek jól érzi magát, sok mindent egyedül meg tud csinálni, így nem frusztrálja, hogy várnia kell, amíg lesz rá időtök, és neked is szabadabb a kezed, ráadásul semmit sem kell megtiltanod neki, és nem kell várakoztatnod sem. Az óvodában aztán simán megy majd neki, mert ott minden a gyerekekhez van igazítva.

Én magam

Amint a gyerek elkezdi mondogatni, hogy én magam, ez remek alkalom arra, hogy hagyd őt bármilyen tevékenységet csinálni, amiért lelkesedik. A gyerek leginkább körülbelül 18 hónapos korában érdeklődik minden iránt. Igyekezz ne kijavítani, és ha nem csinál kifejezetten valami veszélyeset, vagy nem csinál nagyobb rendetlenséget, mint amit el tudsz viselni, akkor hagyd, hogy ismételgesse a tevékenységet. Nem az a célja ugyanis, hogy valamit befejezzen, hanem úgy tanul, hogy ismétli. Ha tehát felsöpri a morzsákat a padlóról, majd újra kiszórja őket, aztán megint felsöpri, akkor éppen elsajátítja ezt a tevékenységet. Nagyon jó lesz tehát, ha hagyod a gyereket a saját tempójában ismételni, és ha a munkát nem is a te elképzelésed szerint végezte el, akkor is dicsérd meg a bátorságáért, hogy új dolgokat tanul. Meglátod, hogy egy idő után már magabiztos lesz a tevékenységekben, és tényleg segíteni fog neked. Ha ezt a fejlődési szakaszt nem támogattátok a gyerekeknél, akkor óvodakezdés előtt akár szabotálhatják is bármilyen próbálkozásodat, hogy önállóbbá váljanak a saját ellátásukban. Így aztán hosszabb időbe telik majd, mire újra együttműködnek veled.

A gyakorlat teszi a mestert

Mi, felnőttek sem tudunk új dolgokat rögtön elsőre, hát még a kisgyerekek: nekik sokkal több ismétlésre van szükségük. Ha tehát azt szeretnéd, hogy a gyerek önállóbb legyen például az öltözködésben, minden nap lehetőséget kell adni neki a gyakorlásra és a fejlődésre. Ha fel tud venni egy pólót, de az fordítva van rajta, vagy felveszi a sapkát, de a minta hátul van, hagyd úgy, és dicsérd meg, hogy sikerült neki. Később vagy másnap újra lesz lehetőség a fejlődésre. Ha ugyanis mindent te csinálsz meg a gyerek helyett, előfordulhat, hogy frusztrálttá válik amiatt, hogy az óvodában például nem tud egyedül enni, miközben a többi gyerek igen.

Játék, hogy ne legyen unalmas

Néhány gyereknek szüksége van rá, hogy minden játékos formában történjen, legyen szó öltözködésről, cipőfűzők megkötéséről, fésülködésről vagy cipőfelvételről. Ezek a tevékenységek számukra unalmasak, és egyáltalán nem akarnak foglalkozni velük, pedig szükségesek. Játszhattok például divatbemutatósat, és próbálgathattok a ruhatárból különféle darabokat. Pohárból iváskor mindig koccinthattok és koccintsunk az egészségünkre, ezt a gyerekek nagyon élvezik. Vagy akár minden cipőbe ragaszthatsz egy kép felét, és megmutathatod a gyereknek, hogy amikor egymás mellé teszi a cipőket, és meglátja a teljes képet, akkor a cipők már megfelelően elő vannak készítve a felhúzásra. Bármi, ami eszedbe jut, és a gyereket is leköti, azt használd fel az önállóság fejlesztésére.

Az óvoda motiválhat

A versengőbb gyerekeket motiválhatja az óvodai környezet: otthon nem nagyon akarnak semmilyen önálló tevékenységbe belekezdeni, de amikor az óvodában látják a többieket, akik sok mindent egyedül megoldanak, akkor ők is szeretnék tudni. Hirtelen óriási motivációjuk lesz arra, hogy megmutassák: ők is képesek rá segítség nélkül. Amikor tehát a gyerek az óvodából azzal tér haza, hogy már ő is fel tudja venni a pólóját, mint Mariska, akkor dicsérd meg, egyszerűen csak időre volt szüksége, hogy saját maga jöjjön rá, szülői nyomás nélkül.

Röviden

Már születésüktől kezdve van a gyerekekben vágy a tanulásra, és csak rajtad múlik, milyen megfelelő lehetőségeket adsz nekik ehhez. A tanulás ideális helyszíne az előkészített környezet, amelyben a gyerek biztonságban érzi magát, és sok mindent önállóan el tud végezni (például kezet mosni egy fellépő segítségével vagy felakasztani a kabátját egy olyan fogasra, amely vállmagasságban van a gyerek számára). Ugyanilyen fontos lehetőséget adni a gyakorlásra, mert ismétlés útján tanulja meg a gyerek a legjobban, amire szüksége van. Néhány gyereknek az unalmasabb tevékenységeknél (öltözködés, fésülködés, cipőkötés) játékos tanulási forma kell, és itt már csak a fantáziádra van szükség, mert te ismered a legjobban a gyerekedet, és el tudod találni, mi fog működni nála. A versengőbb gyerekeknek hasznára válik, ha látják az óvodában a többi gyereket, ahogy egyedül öltöznek, cipőt húznak, esznek stb. Ez remek motiváció lehet számukra, hogy ők is mindent megtanuljanak, és utolérjék a többieket.

Nálatok hogyan ment az önállósodás? Inkább szabotálós a gyerek, vagy kíváncsi természetű?