Miért ne használjunk járássegítőt az առաջին lépésekhez

Járókákból óriási a kínálat a piacon, és sok szülő sajnos még csak el sem gondolkodik azon, hogy a kisbabájának inkább árthatnak, mint segíthetnek az első lépésekben. Miért nem ajánljuk a járókát megfelelő eszközként a gyermekek számára?

Mi az a járóka?

Ez egy olyan eszköz, amelynek a gyártók szerint segítenie kellene a gyermeket a járásban. Azt ígéri, hogy általa megtanul járni, ráadásul korábban, mintha járóka nélkül tenné. Manapság a piacon úgynevezett multifunkciós járókák is vannak. Így a járás “támogatása” mellett etetőszékként vagy különféle tevékenységekkel ellátott játéktálcaként is használhatók. Marketing szempontból remek ötletnek tűnik, de a végén a gyermek nem fogja tudni, mit kezdjen ezzel az eszközzel, és zavaró lesz számára. Az ideális az, ha mindig az adott tevékenységhez való eszközt használjuk, hogy a gyermek gyakorolhasson, és csak arra az egy dologra tudjon összpontosítani.

Miért ne használjunk tehát járókát?

Egyértelműen azért, mert nem segít abban, hogy a gyermek előbb megtanuljon járni. Ahhoz, hogy a gyermek önállóan járni tudjon, minden szükséges izomzatának meg kell erősödnie. És éppen a járóka ebben egyáltalán nem segít. A gyermek benne nem kapcsolja be ezeket az izmokat, viszont másokat túlterhel. Emellett fennáll annak a veszélye is, hogy a csípő fejlődésével problémák adódnak, mert a lábacskák helyzete a járókában nem megfelelő.

Az Ön szülei vagy a barátai azzal érvelhetnek, hogy ők használtak járókát, és ez semmilyen rossz hatással nem volt a testükre. Sajnos ez csak évekkel később mutatkozhat meg, és akkor már senki sem fogja a járókát hibáztatni. Ugyanis jelentkezhetnek hátfájással járó problémák, migrén vagy akár lúdtalp is. 

Mit használjunk a járóka helyett?

Semmit. A gyermek egyszerűen magától rájön. A kézen vezetést sem szabad túl gyakran alkalmazni, mert az nem gyorsítja fel a fejlődést. A babák már születésüktől kezdve utánzás útján tanulnak, és természetüknél fogva kíváncsiak, ezért szeretnének fejlődni és új dolgokat, új mozdulatokat megismerni, azt megtanulni, amit a szülők tudnak. A fejecske emelésével kezdik, az első felegyenesedéssel, a második felegyenesedéssel stb., amíg végül sikerül két talpra állniuk. Ezt követően el akarnak érni a körülöttük lévő tárgyakhoz, ezért elkezdik kerülgetni a bútorokat. Ezzel ismét megerősítik az összes szükséges izmot, és amikor már biztosak benne, elindulnak kapaszkodás nélkül. Minden gyermeknél ez más-más ideig tart, és nem szabad siettetnünk őket. Mindennek megvan a maga ideje: egyes gyerekek már az első születésnapjuk előtt önállóan járnak, mások csak másfél éves korukban szánják rá magukat. Mindkettő rendben van. 

Irigyelheti a szomszédot, hogy az ő Pepíkje már régóta jár, az Ön Aničkája pedig alig mászik négykézláb. Ha azonban Anička megfelelően és fokozatosan halad a pszichomotoros fejlődésben, akkor minden rendben van, és egyszerűen több időre van szüksége ahhoz, hogy felálljon és megtegye az első lépéseket. Lehetséges, hogy Pepík még háromévesen sem fog beszélni, miközben Anička addigra már régen futkosni fog, és egyedül fogja mondókázni a verseket. 

Ne törje ezen túl sokáig a fejét, és adjon időt a dolognak. Ha pedig valaki járókát ajánlana fel Önnek, akár ajándékba, akár azért, mert a saját gyerekei után Önnek adná tovább, akkor mosolyogva utasítsa vissza. Ha pedig mégis van járókája, akkor adja tovább valaki másnak.