Az újszülött sírása nem feltétlenül jelent hasfájást

 Több oka is lehet annak, hogy az újszülöttek sírnak, és nem mindig csak a fájós pocak vagy az éhség áll a háttérben, ahogy a legtöbb anyuka gondolja. Fontos megérteni, hogy a sírás a babának az egyetlen kommunikációs eszköze köztünk és közte, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Miért sírnak tehát a kisbabák?

Anyu, éhes vagyok

Egyértelműen megszólal a baba, ha éhes, efelől nincs kétség. Kezdetben akár gyakrabban is éhes lehet, mint a szokásos 3 óránként. Attól függ, mennyire jól tapad rá az anyuka mellére, hamar elalszik-e a mellnél, vagy éppenséggel nem gyötri-e növekedési ugrás, amely már az újszülött életének 3. és 6. hetében is jelentkezhet. Hallgass tehát az anyai ösztöneidre, és ne a környezet tanácsaira, lehetőleg igény szerint szoptass.

Anyu, fáj a pocakom

Ha nem éhségről van szó, akkor többnyire fáj a pocak. Azt mondják, hogy az első három hónapban az újszülöttek többségét kólikák gyötrik, és hogy ez inkább a kisfiúkat érinti. Saját tapasztalatból tudjuk, hogy a nemnek nincs jelentősége, és hogy az a három hónap sem általános szabály. Ez egy megterhelő időszak, amikor különféle testhelyzetekkel próbálunk enyhíteni a baba fájdalmán, például tigrises tartással vagy gombócban tartva, masszírozással, a pocak melegítésével, vödrös fürdetéssel stb. Ha a pocakfájás oka nem valamilyen komolyabb betegség vagy allergia, akkor többnyire pár hónap után magától elmúlik.

Anyu, tele a pelusom, vagy kakilnom/pisilnem kell

Vannak babák, akik nem viselik el a tele pelust, és amint megtelik, rögtön jelzik is. Olyanok is vannak azonban, akik épp a pelusba nem hajlandók elvégezni a dolgukat, és akkor szólnak, amikor le kell venni róluk. Ilyenkor ideális kipróbálni a pelenkamentes kommunikációs módszert, amellyel pénzt takaríthatsz meg a peluson, és egyben kiváló megelőzés és segítség is a pocakfájásnál.

Anyu, hiányzol nekem

A baba a pocakban hozzászokott az állandó kapcsolathoz az anyukájával, nappal és éjjel is. A pocakban melege volt, hallotta az anyai szív dobogását és a szervek zsongását. Hirtelen a babakocsiba vagy a kiságyba kerül, mindenféle zajt hall, amelyek zavarják, és vágyik az anyukájával való kapcsolatra, az ő meleg ölelésére. Azért sír, hogy jelezze, hiányzol neki, és azt szeretné, hogy felvegyék. Az, hogy az anyuka reagál a baba نیازleteire, nem jelenti azt, hogy elkényezteti; csupán azt mutatja neki, hogy bármikor elérhető számára, amikor szüksége van rá, amit később is értékelni fog. Ez az időszak sokszor megterhelő, mert a babák többnyire állandóan ölben szeretnének lenni, ezért ideális beszerezni a kendőt, és a babát testen hordozni. Ő elégedett lesz, az anyuka keze pedig szabad marad, és nagyobb szabadságot kap. Ha a babának éjszaka is hiányzik az anyukája, nincs egyszerűbb, mint a közös alvás.

Anyu, ez nekem sok

Mivel egy újszülött babának ebben a világban minden új, nehézséget okozhat számára, hogy feldolgozza ezeket az új ingereket. A legegyszerűbb számára, ha kisírja magát, hogy megkönnyebbülhessen. Ha belegondolunk, nekünk felnőtteknek is segít, ha sírhatunk vagy kiabálhatunk egyet, mert akkor levezetődnek azok az érzelmek, amelyek nyomnak bennünket, és utána ismét könnyebben működünk. A babáknál ez hasonló, ezért fontos, hogy ne hagyjuk őket egyedül sírni, hanem legyünk elérhetők számukra, valahányszor szükségük van ránk, mert csak a karunkban érzik magukat biztonságban, és ott tudják levezetni, ami bántja őket. Ezt a sírást gyakran összekeverik azzal, amikor a babának fáj a pocakja. Van is némi összefüggés, mert amikor a baba sokat sír, közben levegőt nyel, amelynek aztán újra ki kell jutnia a testből, és így keletkeznek az általunk „nem szeretett pukik”. 

Ha tehát a baba minden este ugyanabban az időben sír, akkor ez olyan sírás, amelyben feldolgozza mindazt, amit aznap átélt, és ezt hagynunk kell neki. A cumi megoldás lehet arra, hogy a baba abbahagyja a sírást, de nem oldódnak fel az új ingerek, és ha ez minden nap így történik, későbbi életkorban nagyobb agresszivitásban, harapdálásban, anyagi megnyugtatás iránti igényben stb. is megmutatkozhat.

A kezdetek mindig nehezek

Mit is szépítsük, szinte minden anyuka feltette magának a gyermekágyas időszakban a kérdést, hogy valahol nem hibázott-e. Ez természetes, félünk, fáradtak vagyunk, nincs tapasztalatunk. Bárhogy is legyen, a kicsinkért a legjobbat tesszük, amit csak tudunk, és még ha néha nem is megy, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk, vagy hogy a babánk nem fog minket szeretni. Ő mindennél jobban és feltétel nélkül szeret minket. Számára mi vagyunk az egész világ. Ezért ne féljünk ölbe venni és dédelgetni a babánkat, valahányszor szükséges, később úgyis meghálálja. És amikor már nem akarnak ölben lenni, erre az időszakra majd szeretettel gondolunk vissza.