Hogyan kezeljük az óvodakezdést

A szülők manapság gyakran felteszik maguknak a kérdést, hogy egyáltalán óvodába adják-e a gyermeküket, vagy inkább maradjon otthon. Ez nagy téma, és minden családnak mérlegelnie kell az összes pro és kontra érvet. Ha azonban már az óvodakezdés mellett döntenek, akkor bizonyára azt is meg kell oldaniuk, hogyan tegyék ezt meg úgy, hogy könnyek nélkül, mindenki számára nyugodtan menjen. Hogyan csinálják?

Kommunikáció és óvodásdi játék

Nagyon fontos az óvodáról beszélgetni a gyerekekkel, és felkészíteni őket arra, mi fog az óvodában történni. Meséljék el nekik, hogyan telik majd a nap az óvodában: reggel együtt mentek oda, aztán elbúcsúztok, a gyermek játszik a többi gyerekkel, felfedezheti az új játékokat, majd Önök utána ismét elhozzák, és együtt mentek haza. Nagyszerű tevékenység az óvodásdi játék is, amely során az egyes lépéseket akár plüssállatok segítségével is eljátszhatják. Beszéljenek azokról az érzésekről is, amelyeket a gyermek az óvodában átélhet - félelem, szomorúság, szégyen, bizonytalanság -, és arról, hogy ezek az érzések teljesen rendben vannak, nem kell őket elrejteni. Arról is beszéljenek, hogyan lehet ezekkel az érzésekkel bánni, kihez lehet fordulni, ki fog segíteni neki. 

Kedvenc dolog magával

Engedjék meg a gyermeknek, hogy vigyen magával az óvodába valamilyen kedvenc tárgyat, ami az otthonára emlékezteti. Lehet ez plüssfigura, autó, baba, egyszerűen bármi, amit szeret. Félelem vagy szomorúság esetén ez a kedvenc tárgy segíthet megnyugtatni a gyermeket. 

A szoptatást ne szakítsák meg

Ha a gyermeket még szoptatják, akkor az óvoda miatt semmiképp se hagyják abba a szoptatást. A gyermek az óvodában a mell nélkül biztosan meglesz, és amikor visszaérnek hozzá otthon, a szoptatás számára remek lehetőség lesz a feszültség levezetésére egy megterhelő nap után. Az óvoda egyes gyermekek számára érzelmileg nagyon nehéz lehet, mert minden új: az óvónők, az ismeretlen gyerekek, más játékok stb. A szoptatás ilyenkor pótolja az Önökkel való közelséget, és megnyugtatja a gyermeket. 

Nyugodt szülő

Az óvodakezdésnél nagyon fontosak azok az érzelmek is, amelyeket az a szülő hordoz, aki a gyermeket óvodába viszi. A gyerekek nagyon érzik bármilyen bizonytalanságot, félelmet, aggodalmat, ami a szülőben van, és sírhatnak vagy tiltakozhatnak az elváláskor, amikor Önök mennek el. Ezért megpróbálhatják bevonni az apukát, aki általában kevésbé van érzelmileg kibillenve. A gyerekek többnyire könnyebben kezelik az óvodakezdést, mint mi, felnőttek. 

Barát/barátnő

Nagyon sokat segíthet a gyermeknek, ha vele együtt jár az óvodába egy barátja, akit például a játszótérről vagy valamelyik családi központból ismer. A gyermek így jobban fogja várni az óvodát, mert tudni fogja, hogy ott a barátjával/barátnőjével is együtt töltheti az időt, akit ismer. Érdeklődjenek a környékbeli anyukáknál, hogy az ő gyermekük nem ugyanabba az óvodába fog-e járni.

Búcsúzás az öltözőben

Az első napokban a gyermeknél nem kellene túlságosan siettetni a búcsúzkodást, hogy már reggel se legyen számára stresszes. Ugyanakkor nem is szabad túlzottan elnyújtani a búcsút. Az öltözőben átöltöztetjük a gyermeket, megkérdezzük, hogy szüksége van-e még valamire tőlünk, és ha nem, akkor puszit adunk neki, megöleljük, és elmegyünk. 

Beszoktatási napok 

A legtöbb óvoda úgynevezett beszoktatási napokat kínál, amelyek segítségével a gyerekek fokozatosan hozzászoknak az óvodához. Eleinte ez lehet például csak napi egy-két óra, hogy a gyermek megismerkedjen az óvoda környezetével, az óvónőkkel, megtudja, hogyan működik ott minden, és fokozatosan felkészülhessen a hosszabb ott-tartózkodásra. 

Csak délelőtt vagy csak bizonyos napokon

Ha az óvoda nem kínál beszoktatási napokat, akkor meg lehet próbálni a gyermeket csak délelőttre vagy csak a hét bizonyos napjain vinni az óvodába, és fokozatosan növelni, attól függően, hogy a gyermek hogyan bírja. 

Ne erőltessék túl

A gyermeknek nem kell feltétlenül óvodába mennie attól a pillanattól kezdve, hogy betölti a három évet, és az óvodába sem muszáj egyáltalán járnia. Minden csak a szülők mérlegelésén és a gyermekkel való megegyezésen múlik. Ha a gyermeknek nagy érzelmi hullámokat okoz az óvoda, és nem akar menni, hasfájás vagy akár hányás kíséri ezt, akkor nem szabad erőltetni. Ha ennek ellenére is elvinnék oda, akkor az óvodához negatív viszonyt alakíthat ki, és egyáltalán nem akar majd oda járni. 

Természetesen minden gyermek más, és minden szülőnek mások a munkahelyi és anyagi körülményei, ezért úgy járjanak el, ahogyan Önök érzik helyesnek, ne aszerint, amit a környezet mond, vagy ahogyan a rendszer fel van állítva. Kellemes óvodakezdést kívánunk.