Hogyan és mikor költöztessük át a gyermeket a saját szobájába

A szülők gyakran nagy elvárásokat támasztanak a gyermek korai önállósodásával kapcsolatban, és később csalódottak lehetnek, amiért a gyermeket nem sikerül sírás és kesergés nélkül a saját szobájába átköltöztetni. Sajnos nincs univerzális tanács. Akkor mégis hogyan fogjunk hozzá?

Egész éjjel tud aludni

Vannak gyerekek, akik már nagyon korán képesek átaludni az éjszakát, akár anyatejet kapnak, akár tápszeresek. Ha a gyermeke csak hajnalban ébred fel, megpróbálhatja most áthelyezni a saját szobájába. Az egyik probléma, ami felmerülhet, a csend és a nyugalom, amely a gyermeket a szobájában fogadja, és az is lehet, hogy idegen környezetben nehezebben alszik majd el.

Fokozatosan kipróbálni

A saját szobában alvást kipróbálhatja például az egyik nappali alvás alkalmával, hogy amikor a gyermek felébred, ne ijedjen meg attól, hogy egyedül van a szobában, ráadásul a sötétben. Ha nappal megszokja az ott alvást, éjszaka is megpróbálhatják.

1. születésnap után

Az interneten gyakran azt írják, hogy a gyermeket az 1. születésnap után érdemes áthelyezni. Ez azonban nem feltétlenül szerencsés megoldás, mert a gyermek ekkor szeparációs szorongáson mehet keresztül, és az ilyen elválasztás csak még jobban elmélyítené a szorongást, ráadásul meghosszabbítaná azt az időszakot, amíg a gyermek megküzd a szeparációs szorongással. Ha a gyermeknek van egy idősebb testvére, aki már hozzászokott a saját kis szobájához, a kisebbet megpróbálhatja átköltöztetni, mert ott nem lesz egyedül.

Amikor a gyermek készen áll rá

Az ideális megoldás megvárni, amíg a gyermek készen áll rá, és maga mondja ki, hogy a saját szobájában szeretne aludni. Ez nem jelenti azt, hogy ezután már soha többé nem jön át önökhöz a hálószobába, de ez az első nagy lépés, ráadásul a szülők részéről erőltetés nélkül.

Terhesség alatt kockázatos

Ha újabb családtag érkezését várják, akkor próbálják meg a gyermeket minél előbb átköltöztetni, hogy ez ne közvetlenül a szülés előtt történjen, és a gyermek ne érezze úgy, hogy félretolják. Ekkor éjszaka elkezdhet sírva ébredni és hívni önöket. Nem fogja ugyanis megérteni, miért aludhat a baba önökkel a hálószobában, neki pedig miért kell egyedül aludnia a kis szobájában.

Ha terhes, és nem szeretné vagy nem tudja átköltöztetni az idősebb gyermeket a saját szobájába, akkor szerezzen be egy nagyobb ágyat, rendezze át a hálószobát, és biztosítson mindenkinek lehetőséget a közös alvásra. Mert a közös alvás nagyon természetes és szép dolog. Ráadásul nem fog sokáig tartani: a gyerekek elérik a pubertást, és már nem lesz szükségük önre. A közös pillanatokra aztán már csak emlékezni fognak.

Akár a környezet sürgeti, hogy költözzenek a saját szobába, akár úgy érzi, hogy ennek a gyermek számára már meg kellene történnie, hallgasson az intuíciójára. A gyermek megérzi önökön a bizonytalanságot, és így egyáltalán nem fog menni gördülékenyen. A közös alvás, akár egy szobában, akár egy ágyban, nem különös dolog, és mindenekelőtt csak és kizárólag az önök dolga. Tegyék azt, ami önöknek megfelel, és ne gyötrődjenek a kéretlen tanácsok miatt; ilyet valószínűleg még 20 év múlva is kapnak majd, amikor a gyermeke már rég felnőtt lesz.